Ne tedd, mert fáj! -kértelek téged.
De nem érdekelt pedig láttam, hogy érted.
Csak egy kicsit még had... -kértél engem,
én nemet mondtam, te mégis megtetted.

Erőszakos, akaratos voltál, mint mindig
nem is tudom, mit vártam tőled eddig.
Csak száguldasz, mint szélben a vitorláshajó
és nem érdekel téged, hogy kinek mi a jó.

Leitattál, s most hányingerrel fekszem,
úgyérzem cserbenhagytam a testem.
Fejemet fogom, s dühöngök magamban,
ujjaim erősen kapaszkodnak hajamba.

Megöleltél, de engem undor fogott el,
azt mondod szeretsz, és nem engedsz el.
Neked ez a szeretet?! -üvöltöm magamban
Eressz el engem, többé látni sem akarlak!

Akarod, hogy szeresselek. De tudod, nem megy.
Ha szeretnéd hogy boldog legyek, akkor engedj!
Engedj magadtól, hagyd had éljek!
Úgysem vagyok más, csak egy megerőszakolt Lélek.