a Világ. ...ahogy én látom...

ugyanabban a szürkületben,ugyanazon az úton sétálok hazafelé.ugyanazokban az üzletekben,ugyanaz a bábu néz rám kifelé. azok a fák alatt járom utam mint rég,s a levelek is ugyanúgy szóródnak szét.a hűvös levegő illata mit sem változott,orrom már régen is ezzel…

Országúton a régi nyár felé tartunk,rövid, ám széles falun keresztülhajtunk.Elsuhanunk a rég látott, épülő kastély mellett,fák lombjaiban szögletes lyuk tátong az út mellett.Feléig tart most csak a régi út,félúton kiszállunk, kezdődjön az új.Zenével folytatom, mit…

mint a király az aranyábanmajd a bőségnek zavarábanott fogok én állni egyedülha választani kell azt a hegedűt....de még nem jött el az az idő