ugyanabban a szürkületben,
ugyanazon az úton sétálok hazafelé.
ugyanazokban az üzletekben,
ugyanaz a bábu néz rám kifelé.
azok a fák alatt járom utam mint rég,
s a levelek is ugyanúgy szóródnak szét.
a hűvös levegő illata mit sem változott,
orrom már régen is ezzel találkozott.
s a levelek is ugyanúgy szóródnak szét.
a hűvös levegő illata mit sem változott,
orrom már régen is ezzel találkozott.
a buszmegállóban állok megint,
néhány sofőr már csak legyint.
ismernek ők engem régről már,
nekik az vagyok aki mindig vár.
néhány sofőr már csak legyint.
ismernek ők engem régről már,
nekik az vagyok aki mindig vár.
körülöttem minden ugyanúgy áll,
csak cigarettám füstje mi még száll.
s egyetlen dolog van ami változott,
a kirakatnak mögöttem leáldozott.
csak cigarettám füstje mi még száll.
s egyetlen dolog van ami változott,
a kirakatnak mögöttem leáldozott.
pedig szép, színes kirakat volt ez,
mit egy ismeretlen mindig berendez.
ősszel száraz falevelekkel díszített,
ecsetekkel, tollakkal, festékkel telített.
mit egy ismeretlen mindig berendez.
ősszel száraz falevelekkel díszített,
ecsetekkel, tollakkal, festékkel telített.
most nincs más, csak három csupasz lánc,
üresen áll a kirakat, nincs benne több tánc.
már a boltban is csak egy létra álldogál,
s egy asztal, amin egy sörös doboz kandikál.
üresen áll a kirakat, nincs benne több tánc.
már a boltban is csak egy létra álldogál,
s egy asztal, amin egy sörös doboz kandikál.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.