Országúton a régi nyár felé tartunk,
rövid, ám széles falun keresztülhajtunk.
Elsuhanunk a rég látott, épülő kastély mellett,
fák lombjaiban szögletes lyuk tátong az út mellett.
Feléig tart most csak a régi út,
félúton kiszállunk, kezdődjön az új.
Zenével folytatom, mit rámhagyott a múlt,
kieresztem magamból, mi eddig odabenn lapult.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.