Kivágtalak kertemből már réges rég,
egy darabka száradból mégis van még.
Azon a kis részeden annyi tövis ül,
kitépni nem tudlak a föld mélyirül.
Figyelem a négy évszak váltását,
s mindig lemetszem új hajtását.
Nem gyözöm betakarni földdel csonkját,
nehogy megtudják kertemnek gondját.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.