Csak csendben ültem
cigimmel kettesben,
s mélyen elmerültem
a zenében.
Olyat tettem, amit már rég nem.
Emlékeztem.
Több mint másfél éve volt már.
Egy kora nyári estén
mikor előre merészkedtem,
legeslegelőre, hogy onnan figyeljelek.
Majd észrevettél.
Hosszan s csontig hatolva néztél bele szemeimbe.
Egész testem remegett.
Dübörgött szivem,
ordított, könyörgött,
hogy kellesz nekem.
Majd azt mondta, hogy
ne higgyek másnak, bármit is mond
mert minket egymásnak szánt a sors.
S vajon igaza volt?
Nemtudom.
De remélem, s majd meglátjuk.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.