változás van készülőben, tán nem árt.
Tárogató hangja csendül fel,
az ösztön int, indulj el.
Mivel minden kezdet nehéz,
az előtte zajlódó vég kevés.
Sárga buszon utazik az új ébredés?
Lelkem bántja a sok késlekedés.
Újra vágyom, de húz még a régi szép,
állj mellém, hogy az újból lehessen egész.
Öltöztess fel új reményekkel,
hatolj csontomig szemeiddel.
Rajzolj rám új emlékeket,
hogy jövőm legyen a múlt, hol elmélkedek.
Álommal zárnám este életemet,
reggeli csókkal kezdeném új emlékemet.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.