zavarba ejtő pillantások
alvó szerény lélek
benned lakó tények
óhajtják a fényt?
Csend uralkodik a mindenség felett
szürkeség hétköznapokat evett
elmék öröme gyönyörködtet
kedves szavak töpörödtek
elevenednek a fények
Mindjárt hajnal
órák zajjal
zökkennek a mába
együtt dalolászva
serényen hadonászva
Róka bújik odújába
élősködők a bundájára
sebtében kuporodik
zárja már nagy szemeit
érző szíve lassabban ver
reszketve éri majd el
emberek közelségét
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.