ordítás és kiabálás mulatozik.
Menekülnék, de nincs hova,
minden idegen s mostoha.
Izzik a levegő, feszül a húr,
minden inger elszabadul.
Egy kérdés csendül fel a semmiből:
miért nem távolodsz el mindettől?
Zokogó válasz hallatszik hevesen:
Mert ez a hely, mit az otthonomnak nevezek...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.