átlépek rajtuk, csak nézek magam elé.
Mint a kutyák, úgy csorgatják nyálukat,
elfordulok, nem bírom már a látványukat.
Hova tűnt a férfiakból a lovagi szellem?
S hova tűnt a nőkből a régi kellem?
Hova tűnt a harc a nemes kegyekért?
S hova tűnt az, ki mindezzel egyetért?
A lélek még mindig romantikára vágyik,
nem arra, hogy gyorsan eljusson az ágyig.
Egy baráti ölelés, néhány kedves szó,
el sem hiszik, hogy ez mind mennyire jó.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.