gondolataival kettesben, számkivetve.
Önmagát marcangolva, mindent megölve
sírdogál, arcát tenyerébe temetve.
Egykoron nagy hírnévnek örvendett,
boldogságban úszott, igaz mosollyal arcán.
Most ő a félelmetes, a tönkretett
egy maszk alá gyűrt, haldolkó fácán.
Segítségért kiált, de nem hallja senki,
kapaszkodik, s kezét kérőn nyújtja
Elsétál mellette némán mindenki,
s közben temérdek lenéző pillantás sújtja.
Elszántan próbál egyedül felállni,
szeretné megmutatni, hogy így is sikerül
és mikor már eljött az ideje elszállni,
minden tartalék hirtelen kimerül.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.