csak egy szelíd köszönés hangzik felőled.
Epekedve várok minden röpke pillanatot,
mikor láthatlak, s rád mosolyoghatok.
Titkolnom kell előled mindent mit érzek,
lelkemet elzárom, ehhez úgyis nagyon értek.
Csitítom magam, csak csendben várlak,
ülj le mellém, s adj egy esélyt a mának.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.