Már pirkadat volt mikor átöleltél,
forróságot éreztem minden szívverésnél.
Testünket erősen egymáshoz szorítottuk,
s a levegőt is csak félve loptuk.
Egyetlen pillanatra sem hunytuk le szemünket,
egyikőnk sem tudja mi vezérelt minket.
Féltem mi lesz belőle ha megteszem,
de tudom hogy szeretsz, mert elhiszem.
Legféltettebb kincsemet adtam oda neked,
mi szívemmel egyenértékű, s már a tied.
További sorsom ezzel a tettel megpecsételődött,
ha te is eldobsz magadtól, az életem befejeződött.
Ez volt életem edigi leggyönyörűbb hajnala,
te vagy gyógyuló szívem védő angyala.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.