Hideg volt és fújt a szél,
Te mégis csak utánnam siettél.
Végig a hosszú, rideg hídon,
s én eleinte mégcsak észre sem vettelek.
De te nem adtad fel.
Úgy szaladtál utánnam mint ha a sorsom lennél.
De nem lehetsz az.
Édesanyám nem engedi.
Sőt.
Megtiltotta, hogy az legyél!
Bánom.
Nagyon bánom.
Pedig te annyira igyekeztél.
S mégsem.
Mégsem jöhetsz velem.
Mert édesanyám nem engedi.
Pedig ha tudná...
Ha csak egy pillanatra látna téged,
biztosan meggondolná magát.
Ő is beléd szeretne,
Pont úgy, ahogyan énis.
Mert beléd szerettem.
Ha tehetném, veled hajtanám álomra fejem,
s veled ébrednék pirkadatkor.
De nem tehetem.
Mert Édesanyám nem engedi.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.