nézem a háztetőket a ködben,
s nagy sóhajok közepette fújom ki a füstöt.
Kezedet fogva sétálok az utcán,
hajamra hó hullik lomhán,
s halk kacagások mellett fújom ki a füstöt.
Ülök az ablakpárkányon,
hallgatom a tél fényeinek vitáját,
s csukott szemmel látom ahogyan fújom ki a füstöt.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.