Szívemben felcsillant a remény,
hogy benned társra talál, mi sokat ígér.
Úgy tartják ez is meghal, csak utoljára;
most bekövetkezett, szerelmem mindhiába.
Feladtam mindent mi éltetett,
de hitem már tovább mégsem élhetett.
Végleg elveszítettelek téged,
de elengedni nem foglak végleg.
Időnként visszatérek hozzád,
s elmondom, hogy szeretnélek ha hagynád.
Remélem megéri ennyit küzdenem,
mert hidd el, te vagy a mindenem.
De megintcsak itt van a remény,
mi feltámad halottaiból, olyan kemény.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.