majd izgatottan helyet foglalsz.
Minden alkalom olyan,
mintha az első lenne.
S mint kutyákhoz szól az ember,
te úgy szólsz hozzájuk:
-dobozkáim, gyertek a gazdihoz!
Sok van már belőlük,
de soha nem elég.
Néha ugyan el kell adni egyet-kettőt,
s olyankor mindig bánat tűnik fel arcodon,
De nagy örömömre, ez nem tart túl sokáig.
S elérkezett a nap.
Reggel még a fogkefével szádban rohansz a postára,
fizetsz s keresel egy megfelelő helyet számotokra.
Ketten vagytok.
Csak te és ő.
Észre sem veszed, hogy én messziről figyellek titeket.
De nem is baj.
Ez így tökéletes.
Féltő gonddal,
-mint mikor az édesapa először tartja karjaiban gyermekét-
ugyanakkor heves érdeklődéssel
-mint mikor a kisgyermek kibontja karácsonyi ajándékát-
Érsz hozzá eme féltett kincshez.
Lépésről lépésre haladva,
s kezd előtűnni a csomagolásból.
Rápillantok az arcodra,
s látom szemeid csak úgy ragyognak.
Mintha csodát látnál.
Féktelen boldogság,
megkérdőjelezhetetlen öröm,
mind csak úgy árad belőled.
Majd miután beillesztetted a többiek közé,
s ez a dobozka is megkapta beállításait,
mellém állsz, így együtt csodáljuk tovább őket.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.