becsuktam szemem, nagy levegőt vettem.
Szeretem az épülő ház illatát.
Egyszercsak a hídon találtam magam,
S mint foltos terítő az asztalon,
kúszik előttem a beton.
Hatalmas jégtábla úszik a Dunán magányosan,
miközben én szívom a cigim magasztosan.
Sétálok hazafelé, s látom,
lézer fényei kapaszkodnak fel az égre,
mint félős kislány anyja kezébe.
Végállomás, leszállok a buszról,
elindulok, majd észreveszem,
Egy halott macska fekszik a járda szélén,
gyorsan átlépem, inkább rá sem néznék.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.